Házasság és aszkézis

Nagyon sok a félreértés a kereszténység szexualitással, házassággal, önmegtartóztatással, aszkézissel kapcsolatos tanításai körül. Bárki szabadon hozzáférhet bármely hivatalos dokumentumhoz, számos elemző tanulmányhoz, könyvhöz, kommentárhoz, amelyek segítenek eligazodni ezekben a kérdésekben. A világhálón azonban nem az elmélyültebb tanulmányozást igénylő szövegek örvendenek népszerűségnek, hanem az egyházatyáktól származó vagy nekik tulajdonított idézetek. A forrás soha nem az eredeti latin, görög, szír szöveg, hanem néhány idézet-gyűjtemény, amelyet készítője azzal a céllal állított össze, hogy leleplezze Pál apostol és a keresztény egyházatyák eredendő nőgyűlöletét és szexualitás-ellenességét. Ilyen válogatásokra, a válogatásokból válogatott további szövegmorzsákra támaszkodnak azok, akik a kereszténység szexuáletikai tanítását egyáltalán nem, vagy csak felületesen ismerik, és nem annyira hiányosságaik pótlását tartják feladatuknak, mint inkább vélekedéseik minél hangosabb kifejtését.

A kereszténységet szexualitás-ellenességgel vádolók időnként megerősítést kapnak egy-egy, a "hagyományos" (vagyis az első hét egyetemes zsinatot mércének tartó) kereszténységgel szakító, meghasonlott teológus könyvnek álcázott dühkitöréséből. Az összefüggésükből kiragadott, másod-, harmad- és sokadkézből vett, egyik modern nyelvről a másikra fordítgatott szövegrészletek nem alkalmasak másra, mint keresztény- és egyházellenes indulatok szítására. Hogyan lehetséges például a házasságról és a szexuális egyesülésről a legszebb sorokat leíró egyházatyából zord, megszállott, nőgyűlölő aszkétát faragni? Emeljük ki ifjúkorában szerzetestársához írt művének néhány sorát, és tekintsünk el a hatalmas életmű többi részétől.